Sok embernek már az is furcsa volt, hogy olyan sportágakat is bevettek az olimpiai programsorozatba, mint a BMX vagy a trambulin. Nos, egy kicsit utánagondoltunk annak, hogy egyes országok milyen új, forradalmi sportágakat vezetnének be… akár már Rióban.
Tény, hogy az olimpia nagyszerű terepet jelent arra, hogy a kevésbé látványos sportágak (értsd: sportlövészet, torna, műugrás, tollaslabda, stb.) is, ha csak egy kevés időre, de feltüntessék magukat a horizonton. Egy egész világ kíséri ilyenkor figyelemmel az atlétikai számokat, többen igyekeznek elsajátítani a vívás fortélyait, és egy kis időre mindannyian a bőség zavarának mámorában élünk.Magyarjaink Londonban kitesznek magukért, amiért maximálisan jár az elismerés, és el is képzelem magam előtt otthon a családot, ahogyan anyuka és apuka elkezd szemezgetni a sportágak között. Anyuka persze azt szeretné, ha gyermeke a siker mellett azért a családalapításra is gondolna, és nem szakadna bele a folyamatos edzésekbe. Apuka maximalista: hozzuk ki a legtöbbet a gyerekből, akármibe kerül is. Persze, a felvázolt kép torz, mindazonáltal az olimpia évében sok szülőben megfogalmazódik a kérdés: na és, az én gyerekem miben lesz bajnok?
Mit sportoljon a gyerek?
Mielőtt egy széleskörű elemzésbe bocsátkoznánk, érdemes leszögeznünk, hogy a sport jó, a sport hasznos. Nem csak azért, mert fitten tartja a testet és a szervezetet, de képes egy olyan attitűd és hozzáállás kialakítására, amely tulajdonság az élet más területén is hasznosnak bizonyulhat. Az élsport azonban egy kicsit más tészta, mint a szimpla hobbiból űzött játékok.Ha azt szeretnénk, hogy gyerkőcünk bankár vagy diplomata legyen, akkor ajánlatos olyan sportokat választani számára, ami kikapcsolja és felfrissíti az elméjét. Ilyen lehet például a biciklizés vagy a squash. Hétvégente esetleg egy kis tenisz a klubtársakkal (vagy a főnökkel, hogy jó pontokat szerezzünk nála), esetleg egy kis golf a közeli range-en.Ha azonban élsportolót akarunk nevelni Jánoskából és Katikából, akkor máshogyan kell hozzáállnunk a dolgokhoz.
Először is: kell egy sport. Ha Jánoska stramm gyerek, szeret birkózni a játszótéren, és szeret megküzdeni az orvul elhappolt vödörért vagy lapátért, akkor írassuk be cselgáncs-, vagy birkózó tanfolyamra, illetve edzésre. Ha van tehetsége hozzá, akkor a határ a csillagos ég. Amennyiben Jánoska szobája tele van LeBron James és Michael Jordan poszterekkel, és a képernyővédőjén is az NBA betűi köszönnek vissza, akkor nyugodt szívvel vigyük le egy kosárlabdaedzésre.
Katika is számos olyan sportot kipróbálhat, amit hímnemű párja: kosárlabda, cselgáncs, vívás, labdarúgás, kézilabda. Ha azonban szeretnénk nőies mozgására ráterelni a hangsúlyt, akkor egy tornacsarnokban kedvére kísérletezhet a szereken, és a balett sem kizárt. Egy harciasabb kislány esetében az ökölvívás is felmerülhet, ahogyan a víz alatti pankrációt mesterien űző női vízilabda is számításba jöhet. Ha gyermekünk elég korán tanújelét mutatja annak, hogy imád vizes környezetben tevékenykedni, akkor az úszás különböző számaiban is kipróbálhatja magát, ha pedig mindezt akrobatikus elemekkel szeretné vegyíteni, ott a műugrás.
Formabontó sportágak Magyarországon
Érdemes eljátszanunk azzal a gondolattal, hogy ha adva lenne a lehetőség, hogy bizonyos nemzetek beemeljenek egy-egy új tevékenységet a sportok közé, mik lennének azok? Ez az elmélkedés Jánoska és Katika szüleinek és segítség lehet, hiszen könnyen elképzelhető, hogy gyermekük egy olyan sportágban lesz sikeres, amit még fel sem találtak. Na, nézzük a kínálatot.
Maradjunk Magyarországon. Ahogy szétnézünk a városokban, az már biztos, hogy a magyarok világbajnokok a dolgok összefirkálásában. Mindegy, hogy egy 20 éves BKV buszról, vagy egy frissen vásárolt Combinóról van-e szó. A lényeg: otthagyni a névjegyünket a járműveken és tereken, „színt adni” a dolgoknak. Olimpiai szám lehetne a „ki tud minél kevesebb idő alatt, minél több dolgot összefirkálni tevékenység”, ahol éremesélyesek lehetnék, az biztos.Mint ahogyan dobogós helyezésre számíthatnánk a kolbásztöltés területén is, amennyiben felvennék a sportágak közé. Nem lenne nevezési minimum és maximum a korosztály tekintetében, így Józsi bácsi is büszkén magára ölthetné a nemzeti színű mackót, hogy Rióban például egy erre a célra kialakított páston minél több kolbászt tudjon megtölteni. Külön pontot érne a kinézet, a minőség, valamint a tálalás is.
Olimpiai szám lehetne az extrém rubik kocka kirakása is. Az nem kunszt, hogy szabad szemmel kirakosgatom a kockákat. Bonyolítani kell a dolgokat. Világversenyen már láthattunk olyat, hogy bekötött szemmel ügyeskednek a versenyzők, de ez még kevés. Az olimpián lehetne például fekvőtámaszozás, vagy lólengés közben kockát ragadni, a döntő küzdelem pedig az Amazonas belsejében, egy vízesésnél lenne.
Erdővégi Franciska
