A jelenlegi társadalmi berendezkedés és az információ hatalma lehetővé teszi, hogy az emberek még profibb szinten űzzék egyik kedvenc hobbijukat, a hazugságot. Így, hogy a Facebook pszeudo világában is szinte teljes életet élhetünk, egy újabb hadszíntéren vehetjük fel a versenyt egymással, hogy ki a boldogabb és ki a trendibb.
Az, hogy hazudunk és hazudnak nekünk nem egy hatalmas felfedezés. Az ámítás nagy pátosza már régen semmissé vált, és egy ugyanolyan napi rutinná avanzsálódott, mint az ébredés utáni első cigi, vagy a lefekvést megelőző fáradt fogmosás. Anélkül, hogy feltűnne, hazudunk az utcán, a munkahelyen és az iskolában is. De, hazudik a reggeli kávénk és egy kicsit füllent az egyediséggel kecsegtető Fila táskánk is. Becsap az ’éjszaka permetezett’ bio paradicsomunk, hamiskás tollvonásokat olvasunk a kedvenc újságunkban. Gátlástalanul átvág a jóval kisebb farmerba belepréselt comb és a hozzá társuló bájos hang. De természetesen hazudunk egymásnak most már a Facebook-on is. Úgy tűnik, hogy ezt meg is követeli a jelenleg is zajló individuum háború. Az lesz a nyertes, aki bebizonyítja, vagy elhiteti, hogy ő a kor tipikus embere, aki menő és trendi, sőt a legmenőbb és legtrendibb. Ha egyszer unokáink visszatekintenek erre az elfuserált időszakra, méltán nevezik majd az idiotizmus korának.
Szóval, van egy világot összetartó, mindenhol és mindenkor jelenlévő tünetünk, a Facebook. A közösségi portálokon azon túl, hogy buzgón bejelöljük egymást, be akarjuk bizonyítani, hogy igazán jó fejek vagyunk. De úgy nagyon! Rengeteg érdektelen képeket készítünk és megosztunk egy elfogyasztásra vágyó zsírban tocsogó hamburgerről, esetleg valami elcseszett nyaralásról, vagy delíriumos estéről. Hamburgert és részeg embert hatalmas pisztolytáskával valószínűleg mindenki látott már. De be kell bizonyítani, hogy tényleg annyira ingerben gazdag életet élünk, plusz azt is, hogy tényleg szuper arcok vagyunk. Azonban fura, hogy az emberek mennyire beengedik a „kvázi” ismerőseiket a magánéletükbe, hisz rendre leírják, hogy mit láttak, ettek, csináltak, éreztek, ám valami mindig kimarad. Például ritkán látni egy párkapcsolati drámáról készült fénylenyomatokat, esetleg feldagadt szemmel, fuldokolva sírós videókat. Pedig ha annyira meg akarjuk mutatni magunkat, hogy látva lássanak, ez is kérlelhetetlenül hozzánk tartozik. A boldog világ ideájának fenntartása egy nagyon szép dolog, de, ha ez van, akkor a két egymás falára posztolt „Szeretlek tündérmackóm!” és feltöltött közös kép között dukálna egy ízes veszekedés, esetleg egy jobban sikerült ajtócsapkodás fotográfiai, vagy videós mementója is.
A következő ilyen kis Facebook hazugság – legalábbis az én szememben – a lassan népbetegséggé mutálódott Like-olás. Az idők során több fajta like indok alakult ki; - amikor azt a célt szolgálja, amire tényleg kitalálták, vagyis - ténylegesen tetszik, amikor meg akarod fektetni a poszt tulaját, esetleg a klasszikus régen elfelejtett személy „Helló, még én is itt vagyok!” like-ja. Az első triviális, a második aktuális, a harmadik meg szomorú. Az ilyesfajta online kurkászás, hogy megmutassuk milyen jó a stílusunk, milyen kiterjedt a műveltségünk és milyen vicces/szerteágazó a személyiségünk. Ami lehet igaz is, csak elvész a sok klasszikus tömeg poszt között. A „tetszik-hez” kapcsolódik a határtalan és szűnni nem akaró megosztási mánia is. A 9gag.com különböző magyar megfelelőiről húszasával belinkelt kezdetben még vicces, később már pusztán csak bosszantó képek, videók garmadája lepi el az üzenőfalat percről-percre. Ezen túl személyes kedvenceim az „Igazi barát, az aki…” és „Az tudja igazán, hogy mi a szerelem…” kezdetű kis idézetek, mely agyonkoptatott sorainak egyszer lehet volt mélysége és igaz tartalma, így viszont csak egy lehordott zsúrnadrág, semmisen ható üres sorok. Leírjuk, hogy milyen jó fej barátaink vannak, vagy, hogy milyen mélyek az érzéseink, de a legjobb az, hogy közben azt érezzük, hogy valami igazán grandiózus életigazsággal járultunk hozzá ismerőseink sivár kis életéhez. 
A felvázolt kép azt mutatja, hogy már nemcsak kamu Svájci órákkal és push up melltartókkal hazudunk egymásnak. A Facebook egy újabb hadszíntér, hogy bizonyítsuk saját személyünk nagyszerűségét, anyagi hátterünk mértékét, kiemelkedő ízlésünk. Mielőtt szó éri a ház elejét, elmondom, hogy én is ezt csinálom. Hazudok minden bejelentkezésemmel, a kedvenc könyveimmel, minden odavetett sorommal. Persze, megtehetném, hogy törlöm magam, vagy az idegesítő személyek sokaságát, de tisztogatást átvészelő, mindössze maréknyi Facebook túlélővel, hogyan is pályázhatnék a legtrendibb ismerős megtisztelő címére?
Fejes Norbert
